Desmond Doss igazi története

Desmond Thomas Doss Lynchburgben, Virginiában született, édesapja Thomas William Doss, ács, édesanyja Bertha E. Doss (lánykori nevén Oliver). Gyermekkori élményei miatt arra a lelkiismereti meggyőződésre jutott, hogy a Tízparancsolat “Ne ölj!” parancsolata abszolút érvényű, és hogy ő ezt a parancsolatot minden körülmények között követni akarja.

1942 árprilisában mégis önkéntesen jelentkezett, de Hetednapi Adventista hitére és személyes meggyőződésére hivatkozva megtagadta a fegyverviselést és az ellenséges katonák megölését. Ennek következtében egészségügyi szolgálatra képezték ki, szanitéc lett. A második világháború Csendes-óceáni harcterén teljesített szolgálatot, bajtársai életét mentette, sőt, ellenséges japán katonákat is ellátott a katonai naplók tanúsága szerint, mindvégig kitartva lelkiismereti meggyőződése mellett.

Ő volt az első fegyvertelen szolgálatot teljesítő katona, aki megkapta az Egyesült Államok legmagasabb katonai kitüntetését, a Kongresszusi Becsület Érdemérmet. A kitüntetés indoklásában a következő szerepel: “Csapatának szanitéce volt, amikor az első zászlóalj ostrom alá vett egy 120 méter magas, csipkézett sziklafalat. Ahogy seregünk felért a tetőre, súlyos tüzérségi támadás, ágyú és gépfegyvertűz fogadta őket, ami körülbelül 75 katonát sebesített meg, a többieket pedig visszavonulásra kényszerítette. Doss őrvezető nem volt hajlandó fedezékbe vonulni, hanem a tűzvonalban maradt a sebesültekkel, és egyenként elcipelte őket az orom széléig, majd egy hordágyon, később egy kötélből, speciális csomózással készült, úgynevezett álló hurokkal leengedte őket a meredély széléről, aminek aljában már segítő kezek várták őket. Május 2-án erős gépfegyver- és ágyútűznek tette ki magát, amikor egy sebesültet menekített ki a tűzvonalból, és vitte mintegy 160 méteren ugyanazon a meredélyen; két nappal később pedig négy katonát kezelt, akik akkor sebesültek meg, amikor megostromoltak egy erősen védett barlangot. Ekkor gránátzáporban tette meg a hét méteres utat az ellenséges erők vonalán belül a barlang szájához, ahol bekötözte bajtársai sebeit, majd szakadatlan tűzben négyszer fordult, hogy egyenként biztonságos helyre menekítse a katonákat. Május 5-én tétovázás nélkül sietett egy tüzérségi tiszt megmentésére, kézifegyverek és gránátok tüzében. Ellátta a tiszt sebeit, majd olyan helyre vitte a sebesültet, ahol biztonságban lehetett a fegyverektől és ágyúktól, s miközben lövedékek és gránátok süvítettek körülöttük, lelkiismeretesen adagolta neki a vérplazmát. A nap folyamán, amikor egy amerikai katona súlyosan megsebesült a barlangból kapott lövéstől, Doss őrvezető lemászott hozzá oda, ahová 7 méteres magasságból lezuhant, elsősegélyben részesítette, majd az ellenséges tűzben 90 métert cipelte, hogy biztonságos helyre juttassa.

Május 21-én egy éjszakai támadásban, Shuri felföldjén védtelen területen maradt, miközben egységének többi katonája fedezékbe vonult, és félelmet nem ismerve látta el a sebesülteket, holott azt kockáztatta, hogy őt is az ellenséges vonal mögé behatoló japánnak fogják nézni. Súlyosan megsérült egy gránát felrobbanása miatt, de ahelyett, hogy segítséget hívott volna a fedezékből, ellátta saját sebeit, öt órán keresztül várt, míg a hordágyvivők megtalálták, és fedezékbe vitték. A három katona ellenséges ágyútűzbe került, és amikor Doss őrvezető egy nála is súlyosabb sebesültet látott, lemászott a hordágyról, és arra utasította hordágyat vivő szanitéceket, hogy vigyék el a másik férfit. Amíg a hordágy visszaérkezésére várt, újabb sebesülés érte, ezúttal az egyik karja tört több darabba egy lövés miatt. Hatalmas erőfeszítéssel egy puskatust kötözött sínként szétroncsolódott karjához, és az egyenetlen talajon csaknem 300 métert kúszott az elsősegélypontig. Doss őrvezető a halálos veszedelemben tanúsított rettenthetetlen bátorságával és megingathatatlan határozottságával sok katona életét megmentette. Neve fogalom lett a 77. gyaloghadosztályban, hiszen páratlan hősiességről tett bizonyságot, ami messze túlmutatott azon, ami kötelessége lett volna.”

Doss a háború során három alkalommal sebesült meg, és röviddel a leszerelése előtt tuberkulózist diagnosztizáltak nála, ami az egyik tüdejébe került, illetve hallásást is elveszítette hosszú időre. Miután 1946-ban leszerelt a seregtől, öt évet töltött kórházi kezelés alatt sérülései és betegsége miatt.

Személyéről szól, hogy nemcsak a csatamezőn tisztelték hősként, hanem köztiszteletben álló emberként élte le egész életét, akire felnéztek volt bajtársai, barátai, munkatársai, szomszédai és hittestvérei egyaránt. Kedvenc bibliaszövege a Példabeszédek könyve 3:5-6. volt: „Bízz az ÚRban teljes szívedből, és ne a magad értelmére támaszkodj! Minden utadon őrá gondolj, akkor ő igazgatni fogja útjaidat.” (ÚRK) Mondásai, amire a környezetében élők különösen emlékeztek: „Amit nem érdemes azonnal és alaposan megtenni, azt egyáltalán nem érdemes megtenni.” és „Nem az számít igazán, mennyit tudsz, hanem az, hogy mit kezdesz azzal, amit tudsz.”

Desmond Doss 2006-ban otthonában, az alabamai Piedmontban hunyt el, miután kórházban ápolták légzési zavarokkal. Teljes katonai tiszteletadás mellett temették el. Lóval vontatott halottas kocsi szállította zászlóval takart koporsóját a sírhoz, mialatt katonai helikopterek tettek felette tiszteletköröket. Bár katonai szolgálata alatt megtagadta a fegyverviselést, ágyúlövéssel tisztelegtek előtte. A tenessee-i Chattanooga-ban, a Nemzeti Temetőben helyezték végső nyugovóra.

Életében többször neves rendezők kérték, hogy engedje megfilmesíteni történetét. A visszahúzódó Desmond Doss, aki sohasem tartotta önmagát hősnek, elzárkózott ettől, mert attól tartott, hogy történetét, hitének szerepét és személyiségét eltorzítja majd a dramatizált film. Végül halála előtt nem sokkal Terry Benedict készített róla dokumentumfilmet, melyben megszólaltatta még életben lévő bajtársait is. (Magyarul a Fegyvertelen hős címmel forgalmazza a Reménység Média.) 2016-ban Mel Gibson rendezésében kerül vászonra Doss története, azt ígérve, hogy hitelesen adja vissza a történéseket.